Téli kirándulás a Velencei tónál

Téli kirándulás a Velencei tónál

Ilyen csodálatos, verőfényes hétvégén stábunk is útnak indult, hogy egy, a fővárostól könnyen megközelíthető, gyönyörű kiránduló helyet látogasson meg, a vízhiány miatt idén sokat kritizált Velencei tavat, és annak északi partját.

Az autópályán igen rövid utazás után elérjük a táj és a tó névadó települését Velencét, ahol egy tökéletesesen kialakított plázson, sétányon élvezhetjük az időjárás kegyeit és a tó szépségét. Szerencsére a sokat emlegetett vízszint probléma már nem igazán szembe tűnő, de a rengeteg hattyú és a megszámlálhatatlan nasira váró kacsa látványa a csodálatos háttér előtt amúgy is elvonná erről a figyelmünket.

Mind a parkoló, mind a tiszta wc ingyenes most, néhány cukrászda és büfé is várja a vendégeket nem olcsó, de még megfizethető áron, a téli nyitva tartás költségeit is meg kell fizetni…

Ha kisétáltuk magunkat, irány a Bence hegyi kihagyhatatlan kilátó! Aki régen járt erre, azt a sírógörcs kerülgeti, hogy a hajdani szőlőhegy hangulatos kis présházainak helyén mi van most, miközben a Panoráma úton halad felfelé, de inkább ne is nézzük, mert a nem túl jól kitáblázott utat bizony el lehet véteni. Sajnos már annyi szőlőtőke sem maradt a hegyen, mint egy panel lakótelepen, ami helyette van, siralmas… De a kilátóért, és az elénk táruló fenséges panorámáért jöttünk a többit ne gondoljuk túl!

Az ingyenes parkolóból rövid séta vezet a kilátóhoz, melyet 500 forint megfizetése mellett meg is hódíthatunk, ilyen tiszta időben kihagyhatatlan élmény! Lábunk előtt hever az egész tó a nádas világával, melyet a Velencei hegység télen is káprázatos vonulatai vesznek körbe! Sajnálatos, hogy a belépő díjért vagy akár még plusz pénzért sem találni sehol egy mosdót, amit a természetesen rengeteg látogatótól függetlenül zárva tartó büfé hátulja szenvedi meg…

Székesfehérvár felé haladva bal kéz felé fog esni „Miska Huszár” óriási szobra, figyeljünk, egy kis tábla jelzi csak az utolsó pillanatban, útról nem látjuk, könnyen elmegyünk mellette! Főleg gyerekekkel kihagyhatatlan látnivaló az ingyenesen látogatható látványosság, és remek fotók készülhetnek!

Töltődjünk fel pozitív élményekkel, mert Pákozdra érve bizony kinyílik a bicska a zsebünkben! A Doni emléktemplom csak az útról nézhető meg, mellette viszont találunk egy ingyenes parkolót, ahonnan gyalogosan könnyen elérhető az Arborétum, ahol a kapura kifüggesztett árjegyzék láttán azt hisszük majd rossz helyen járunk! Hajrá téli természetjárás az igazából kopasz és semmit mondó területen, nem is minősítenénk wellnessfürdő szintjén levő belépődíjat a semmiért…

Aki itt még nem bosszantotta volna fel magát eléggé, az egy kicsit tovább haladva eléri a Katonai Emlékhelyet, melynek sorompóján csak parkoló díj megfizetése mellett nézhetnénk meg, ha másokkal egyetemben nem fordulnánk vissza. De van tipp mindenre! Az előbb említett parkolótól indul egy, a drága Arborétumnál hangulatosabb erdei tornapálya ösvény, melyen szép erdei környezetben, rövid sétával elérhető az Emlékpark!

Minden képen járjuk végig a területet, és a panoráma is megéri a fáradságot, bemenni amúgy sem tudunk sehova, hisz mindenféle parkoló és belépő díjaktól vérszemet kapott rengeteg látogató, kiránduló közül ott jártunkkor mindössze kettő volt hajlandó a zsebébe nyúlni, de a kiállító helyek ennyi emberért nem nyitják ki. No, Illemhelynek itt is a természet lágy ölével számoljunk…

Innen már csak egy ugrás a „Szúnyog sziget”, ahol természetes szépségében nézhetjük meg közelről a tó és nádasok világát. Nyáron ide jön át a kiránduló hajó Gárdonyból, és halász kikötőt is találunk, minden képen nézzünk szét. Ilyen testközelből sehol máshol sem közelíthető meg a tó nádasos igazi természeti környezete.

Sajnálatos, a „Szúnyog sziget” híres csárdája vasárnap sincs nyitva, holott csak az ott töltött negyed óránk alatt minimum egy tucat kocsi jött volna és fordult vissza, pedig már bőven délután volt… Így csárdát mi sem tudtuk kipróbálni.

Nem kapcsolódik szorosan a Velencei tóhoz, de minden képen kanyarodjunk a híres királyi városunk, Székesfehérvár felé! A hangulatos régi város bejárása igazából egy külön kirándulás tárgya kell hogy legyen, de egy óvárosi séta kihagyhatatlan záró pontja egy ilyen kirándulásnak. A hangulatosan kivilágított ódon utcákon sétálva a nap negatív része szépen kitörlődik, betérve valamelyik csalogató kis kávézóba, cukrászdába, vendéglőbe pótolhatjuk az egész napos „hiányainkat”, és kellemes „végszóval indulhatunk haza!

Igazából csak ajánlani tudjuk mindenkinek, ennek a csodaszép, és kristály tiszta levegőjű tájnak a felkeresését a sajnálatos „magyar módra” lehúzásos negatívumok ellenére is, a természetben, a friss levegőn lenni nem csak hasznos, de nagyon szép és szívet melengető is, még ha déli part fürdőiben olcsóbban kaphatunk is más jellegű élményeket, de azt a rossz időben is lehet élvezni!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Translate »