A kezünkben tartott kis könnyű műanyag darabba karmok mélyednek bele. Ahogy elnézzük, eléggé erős lehetett ez a zömök ősvilági állat, amely itt élt valaha a vidéken. Furcsa érzés, 17 millió év múlva, a kezünkben tartani a medvekutya lábnyomát. Ipolytarnócon jártunk.
A Budapesttől 140 kilométerre található falu Európa egyik kiemelkedő, és az utóbbi években látványosan kiépített ősmaradvány-lelőhelye, egyben a több nemzetközi díjjal is kitüntetett természetvédelmi terület, a határon átnyúló Novohrad-Nógrád Globális Geopark beléptető kapuja.
A Kárpát-medence földtani örökségének 23-17 millió évvel ezelőtti páratlan kincseit őrzi és mutatja be Ipolytarnóc, és annak korszerű látogatóközpontja, a geoturizmus hívei számára. A hamarosan beköszöntő tavasz egyik különleges kiránduló célpontja lehet ez a táj, főleg az iskoláskorú gyerekekkel érkező családok számára.
A tudományos vizsgálatok 1836-ban kezdődtek el a területen, amikor Kubinyi Ferenc természettudós egy hatalmas kovásodott fenyőfatörzset talált. A miocén kor gerinces ősállatainak nyomait 1900 óta kutatják itt a paleontológusok. Az 1944 óta védett terület a magyar állam tulajdonában, és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) kezelésében lévő, 510 hektáros földtani kincsesbánya.
A gépkocsikat a fogadóépületnél kialakított parkolóban hagyva az épület pénztárában eldönthetjük, hogy a látogatásunk tervezett időtartama mit tesz lehetővé. A védett területen való tartózkodáshoz jegyet váltani szükséges. A sétajeggyel bejárhatók a természetvédelmi terület tanösvényei, megtekinthető a fogadóépület kiállítása, valamint a mellette kialakított védőépületben, a bükkábrányi fák.
