Az Egészségügyi Világszervezet szerint a bőrrák elsődleges okozója az ultraibolya sugárzás. Az elmúlt években világszerte jelentősen megnőtt a bőrrákos esetek aránya, melyek legalább tíz százalékát ugyancsak az UV-sugárzás okozta. Noha bizonyos mértékig jótékonyan hat az emberi egészségre, – különösen a D-vitamin-képződést elősegítve – a gyermek- és serdülőkori túlzott napozás erőteljes befolyásolója lehet a későbbi életkorban esetlegesen előforduló bőrráknak. Szerencsére van néhány egyszerűnek, mégis hatékonynak bizonyuló óvintézkedés, melyeknek köszönhetően elejét vehetjük a káros hatásoknak.
UV okozta bőrelváltozások
Az Orvosi Hetilap egyik számában informálódhatunk arról, hogy az ultraibolya sugárzás mennyiségétől, formájától és az egyén bőrtípusától függően előfordulhat erythema (fájdalmas csomók a bőrön), fénykárosodás, leégés, a bőrrák kialakulásához vezető photocarcinogenesis, szemkárosodás, a bőr immunrendszerének megváltozása, valamint kémiai túlérzékenység egyaránt. Az erythema kialakulása attól függ, hogy milyen a sugárzásnak kitett egyén bőrtípusa, bőrvastagsága, bőrének melanin-mennyisége. Továbbá függ az UV-sugárzás hullámhusszától, intenzitásától, és olyan egyéb tényezőktől, mint a szél, a napszak vagy éppen a nedvességtartalom.
A szakértő arra is rámutat, hogy tulajdonképpen minden egyes ember hajlamos valamilyen fokú UV-sugárzás okozta gyulladásos reakcióra – ilyen lehet példaként az „elviselhető” és relatíve ártalmatlan kategóriába sorolható leégés, hámlás. Ez utóbbi kategóriába sorolódik még a barnulásra való képesség, melynek több fokozatát is megkülönböztetik egymástól. Bőrtípusonként a következő csoportokról beszélnek: 1. könnyen leég, ám szinte alig barnul le. 2. mindig leég, viszont csak mérsékelten áll be a barnulás. 3. közepes mértékben ég le, majd fokozatosan lebarnul (világosbarna). 4. minimálisan ég le és mindig jól lebarnul (közepesen barna). 5. csak ritkán ég le, ám erősen lebarnul (sötétbarna). 6. szinte soha nem ég le, mélyen pigmentált (fekete).
A kutatások szerint az ultraibolya sugárzás rövidebb hullámhosszú összetevője lehet a kiváltó oka az erythemának és a lebarnulásnak. A sugárzás hatására különféle bőrelváltozások állhatnak be, mely miatt durvává vagy kérgessé válhat a bőr, esetleg ráncosodás, petyhüdtség keletkezik. Legfőképpen a napfénynek jobban kitett részeken fordulnak elő ezek az elváltozások, így az arcon, a nyak hátsó részén, a kézháton, a tarkón.
Különös szövettani folyamat zajlik le a fénykárosodott bőrben: elvékonyodnak és összegabalyodnak egymással az elasztikus rostok, az érett kollagén csökken, az erek kanyargóssá válnak, az úgynevezett hízósejtek száma pedig megnövekedik. A szakemberek szerint a bőrelváltozások zöméért az UV-B vonható felelősségre (pl. elastosis). A fejen, nyakon, karon és kézen előforduló, leggyakoribb rosszindulatú bőrdaganatokat (pl basalomia és laphámrák) szintén az UV-sugárzás okozza. Ez a veszély azonban kevésbé fenyegeti a mélyen pigmentált bőrrel rendelkező embereket, ezzel szemben viszont súlyosan káros lehet néhány genetikai zavar (pl. albinizmus) esetében.
Hogyan védjük magunkat az UV-sugarak ellen?
Az American Cancer Society felhívja a figyelmünket arra, hogy az UV-sugárzás 10 és 16 óra között a legerőteljesebb. Amennyiben ebben az időintervallumban a szabadban tartózkodunk, kimagaslóan fontos a megfelelő UV-védelem – minderre pedig fokozottabban kell figyelni a nyári szezonban, amikor a meleg sokakat a tengerpartokra, tavak partjára és a medencékbe csalogat. Természetesen nem kell feltétlenül bujkálnunk a napfény elől, ám néhány alapvető óvintézkedésre mindenképpen érdemes sort kerítenünk:
- vegyünk fel egy inget, napvédő ruházatot,
- használjunk fényvédő krémet,
- a kalapot mindig vigyük magunkkal,
- védjük a szemünket megfelelő napszemüveggel,
- keressünk árnyékos helyeket. És a nyaralást követően sem árt, ha beütemezünk egy bőrgyógyászati vizsgálatot.
